Csak az tud élni aki mosolyog,
Csak az tud élni aki mindig vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
S dalt zengedez az élet alkonyán.
Kinek nevetős, tüzes szemeiből
Az igazság fénye tündököl, ragyog
Csak az tud dallal győzedelemmel élni, Ki mindig mosolyog.



Ha az életbe csapás érne, panaszra
Ne nyisd ajkadat.
Mert a panasz fájó beszédén,
Mindenki csak kacag és mulat.
Takard a bút a mosoly fátyolába,
S inkább legyen irigy a tömeg,
Ne számíts a részvét balzsamára
Nem ismerik azt az emberek.



Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.

/Lao-Ce/



Nem az tesz gazdaggá, ami
a mienk, hanem aminek örülni tudunk.

/ismeretlen/



Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

/William Blake/



Múló az élet, örök a sír,
Szeresd, ki emlékkönyvedbe ír.
A rózsa elhervad, levele lehull,
Az emlék megmarad,
Élj boldogul.



Hit, remény, és szeretet,
Kérd az Istent, hogy maradjon veled.
Bízzál benne, ő nem hagy el téged,
Mert hinned kell, ha van benned lélek.
A hit legyen a legfőbb erényed,
Remélj, mert anélkül élni nem lehet.
A sorsod legyen bármily mostoha,
Reménységed ne hagyjon el soha.



Boldog, kinek nincsen semmi vágya,
Boldog, kinek nincsen elsiratott álma.
Boldog az ki szeret, s hamar tud feledni.
De igazán csak az boldog, aki sohasem
Tanult meg igazán szeretni.



Tanuld szeretni a rideg valót,
Mert boldoggá az ábránd nem lehet.
Mi földön élő emberek vagyunk,
Az angyaloknak hagyjuk az eget!



Ide vésem emlékbe szívem óhaját,
Légy „boldog” mindörökké,
Felejthetetlen jóbarát!



Szeresd a virágot,
S nem féltsd a szívedet,
Mert ki a virágot szereti
Rossz ember nem lehet!



Egyszer hallottam,
Akkor leírtam,
Most eszembe került,
Tele sírtam.
Gyűrött volt papírja,
Ette moly s penész.
Két szó volt ráírva:
Szeretni „könnyű”
De feledni „nehéz”.



Legyen élted olyan
Mint a bájos kikelet
Három csillag vezéreljen
Hit Remény Szeretet



Ha szeretsz olyat szeress,
Kit ha kell könnyen feledsz.
Ha szeretsz legyen az szép.
Ha szenvedsz legyen miért.
Én is szeretek egy szépet.
Felednék, de nem vagyok képes,
Mert az élet bármily mostoha
„Szeretni megtanít
De feledni soha”.



Ha csalódni fogsz az életbe
Abban kit legjobban szeretsz
Ha szívedbe titkos bánat képződik
Könnyel telik meg két szemed
Ne kívánj rosszat annak ki ezt okozta
S annak ki ezen segítene
Hanem tanuld meg azt
Hogy lehet, és kell feledni.



Ne nézz a vágyak távolába
Egész világ nem a mi birtokunk
Amennyit a szív felfog magába
Magunkénak csak annyit mondhatunk.



Ha kilépsz a nagy útra
Mit úgy hívnak, hogy élet
Útra csak jóságot vigy és szerénységet.
Vezessen az utad virágos mezőkön
Vigyázz le ne térj az egyenes ösvényről…
S pihenj meg hol fakad a boldogság forrása
Kísérjen tovább is az Isten áldása.



Ha bánat dúlja lelkedet
S szíved sajogva ég
Ne mondd soha senkinek
Nehogy gúnyolva légy…
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg
Mosoly lebegjen ajkadon
Ha vérzik is szíved.



Ne hallgass az emberekre,
Csak a szív szavára.
Akárki is szól utánad,
Sose nézzél hátra.
Menj szépen a magad útján,
Nevetve vagy sírva,
Mert az élet úgyis úgy lesz,
Ahogy meg van írva.



Szép legyen mint csillag fénye
Egész életednek álma!
Szép lelkedet födje mindig
A nyugalom árnya.
Bút ne érezz, lépteidet
Boldogság kísérje,
Szép reményeid rózsafáját
A csalódás meg ne tépje!



Tudom hogy koszorút fonsz, emléked virágaiból
Mire aztán lelked szárnya, megpihenni lehajol;
Mennyi édes virága lesz, mit koszorúd egybe ölt,
Engedd hogy a virágok közt
Én legyek az örök zöld.



Oh ne gondold hogy a jövő
A jelennél szebb legyen
Az ifjúság édes álmát
Nem pótolja semmi sem.